Rólunk

Kezdetek

A második világháborút követően csak 1960 után, az ország közigazgatási átszervezésének következtében indult meg Dunaszerdahely számottevő gazdasági fejlődése. Az új járási székhelyek közt Dunaszerdahely költségvetése is javult az előző évekhez képest. Ennek eredményeként, bár a többi járási székhelyhez viszonyítva tízéves késéssel, de felépült a város kulturális életének központját jelentő művelődési ház.

A dunaszerdahelyi Városi Művelődési Központ 1977-ben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az akkori politikai gyakorlatnak megfelelően a járás és a város politikai és állami szervei arra törekedtek, hogy az 1973. augusztus 13-án megkezdett építkezést a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára befejezzék.

Az épület fő tervezője Jozef Slíž építészmérnök volt, Eva Grébertová, Alexander Braxatoris közreműködésével, a kivitelezést a Járási Építkezési Vállalat dunaszerdahelyi részlege végezte. A művelődési ház ünnepélyes átadására 1977. november 4-én került sor. A meghívott vendégeket a Vajansky utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola fúvószenekara köszöntötte a ház előtti téren, majd Miklós István, a Járási Nemzeti Bizottság elnöke üdvözölte a jelenlévőket, és átadta Gyurcsík Józsefnek, a Városi Nemzeti Bizottság elnökének az alapkő elhelyezésénél használt emléktárgyakat. A művelődési központ november 5-én nyílt meg a nagyközönség számára.

A dunaszerdahelyi kultúrház, mai nevén Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ, erőteljesen ható épület a város központjában. Megjelenését a strukturalista alaprajzi felosztás több szekcióra való tagolása határozza meg, amely a tömeg tagoltságában is tükröződik. A tömbszerű épületet egy park egészíti ki, amelynek tengelyében szökőkút található. A kultúrház tervezéséért az építészek elnyerték a Szlovák Építész Szövetség díját.

A dunaszerdahelyi kultúrház jellegzetes elemei a harmadik emelet térben előreugró összesen 11 loggiája. A homlokzati kompozíciót a szélső falak függőleges vonalai uralják, amelyeket a tömör és üvegezett felületek vízszintes váltakozása egészít ki. A falakat eredetileg fehér, csatornázott felületű betonpanelek borítják. A relief folyamatosan áthúzódik Jozef Jankovič művész monumentális figurális alkotásába, amely az északkeleti homlokzaton helyezkedik el.

Funkcionálisan az épület elsősorban egy 492 férőhelyes színházteremből és egy 320 férőhelyes moziteremből állt, amelyek az alaprajz központi részén kaptak helyet. A kerület mentén természetes nappali fénnyel rendelkező kiegészítő terek helyezkedtek el, mint például étterem, klubhelyiség, könyvtár, adminisztrációs irodák, kiállítóterek és technikai háttérhelyiségek. Szerkezetileg az épület vasbeton monolitként épült. A falak paneles burkolata átalakított formában a belső térben is megjelenik. A kétszintes belmagasságú előcsarnokban ma is megtalálhatók az eredeti művészeti alkotások, például Štefan Kubík szobrász fa szobra és Ladislav Berger kőmozaikja.

Az épület a késői modern irányzathoz tartozik, brutalista elemekkel. A sikeres tervet többször is felhasználták, például Varannó városában is, ahol 1977 és 1987 között Z-akció keretében ennek alapján építették fel a helyi kulturális központot.