Henrik Ibsen – Soproni Petőfi Színház: Peer Gynt (drámai költemény)

Peer Gynt drámája a modern ember kálváriája. Azé az emberé, aki alól kicsúszott a közösséghez tartozás talaja. Különleges látványvilággal, Oscar-díjas film tervezőjével, hazai gigaprodukciók fénymesterével, remek szereposztással, a Csavar Színházzal együttműködésben készül a Soproni Petőfi Színház idei évadának legnagyobb téttel bíró, legizgalmasabbnak tűnő előadása, amely a nézők számára ad feladatot: együttgondolkodást, szellemi bekapcsolódást kér és igényel tőlük.

A darab alaphelyzete nem más, mint a „valahova tartozás” megroppanása, a közösségről való leszakadás. Peer Gynt a maga elsődleges énjét (és mindazt, amibe beleszületett) családja vagyoni összeomlása miatt elveszítette. Ezen a ponton kezdődik a dráma. Bár Peer a környezetéhez képest sokkal tehetségesebb, de cselekvési lehetősége nincsen. Marad tehát számára a kábulat (a tétlenség, az erdei csatangolások, alkohol, izgágaság, fantáziálás). Roncsolt önazonosság, megvetettség, kitaszítottság. A helyzetét zabolátlan ösztönei kuszálják egyre tovább. Aztán úrrá lesz rajtuk: elvonul egyedül a hegyekbe. És megérkezik hozzá, akit megérdemelne: Solvejg. Peer Gynt a saját énjében nem bízik, amikor magára hagyja Solvejget. Nem érzi magát tisztának. És elmulasztja a lehetőséget, hogy egy másik ember által önmagát újra teremtse. Peer nekivág a világnak, az önmegvalósítás céljától vezérelve. Drámai tévedése abból fakad, hogy önazonosságát keresi az """"ÉN"""" korlátlan bűvöletében. Ámde identitás önmagában nincsen, csak a világgal való stabil viszonyok alapján. Önmagában nincs """"ÉN"""". Mindig csak valamihez képest. S azt látja a néző ebben az esetben, hogy az abszolút """"ÉN"""" nem más, mint a parttalan gomolygás. Peer Gynt büntetése a bujdosás. Úgy tűnik, hogy sorsa nem tapad sehová... Ám a megváltás szeretete mindig kíséri szakrálisan. Peer Gynt drámája a modern ember kálváriája. Azé az emberé, aki alól kicsúszott a közösséghez tartozás talaja. Az alkotók szerint az életútdrámán túl ez a darab misztériumjáték.

A darab címszereplője a Jászai-díjas Gál Tamás. Aaseként Horváth Zsuzsa Jászai- és Aase-díjas színművész látható. A Gomböntőt Eperjes Károly Kossuth-és Jászai-díjas színművész játssza. Dovre apóként a Jászai-díjas Kovács Frigyes lép színpadra. Solvejget Molnár Anikó alakítja. A Pap a Kossuth-díjas Boráros Imre lesz. A többi szerepben, sok figurát életre keltve Ács Tamás, Savanyu Gergely, Kiss Szilvia, Papp Attila, Farkas Tamás, Marosszéki Tamás látható. A mozgás Rovó Péter munkája. A három táncos: Gara Lídia, Szalai Dóra, Alekszej Batrakov. A zene Varga Gábor nevéhez fűződik. A zenésztársak, Kónyai Flórián hegedűn, Sárközi Gábor nagybőgőn és Stöckert Ádám ütős hangszereken játszanak az előadásban. A díszlet és jelmeztervező a Munkácsy-díjas Gyarmathy Ágnes, a fénytervező Madarász János, a zenei vezető Oberfrank Péter Liszt-díjas, érdemes művész. A dramaturg Katona Imre, a rendező a Jászai-díjas Pataki András.